A technológia jó esetben problémát old meg. Rossz esetben csak újabb kütyüt tesz a polcra, újabb lózungot a prezentációra – valódi érték nélkül. Ebben a posztban megnézzük azt a 7 tech-irányt, ami ma több zajt csap, mint amennyi hasznot hoz.
Nem mondok újdonságot azzal, hogy mi az Opennetworks csapatában a technológiára pozitív szemmel tekintünk és azt gondoljuk, fejlődése életünket megkönnyítő megoldásokat szállít. Számtalan helyzetet fel is tudunk sorolni, ami ezt igazolja. Hogy mást ne mondjak, csak saját területünk, a felhő alapú kommunikáció megoldásai óriási távlatokat nyitnak.
De ez azt jelenti, hogy minden technológiai újdonságot hasznosnak tartunk? Koránt sem!
Sok oka lehet annak, ha egy tech megoldás nem éri el a kívánt hatást… nem elég praktikus, a gyorsan változó (vagy eleve nem is létező) felhasználói igények miatt fölösleges lesz, vagy mondjuk egyszerűen nem kellően kiforrott még a széles körű használatra.
Bármi is legyen az indok, vannak jelenlegi formájukban kifejezetten haszontalan megoldások. Ebben a blogposztban hetet szedtem össze közülük.
VR játékok – amikor a szórakozás mellé jár a hányinger is
A VR az a technológia, amit őszintén akarunk szeretni. A „teljesen immerszív élmény” ígérete jól hangzik, csak a valóságban gyakran úgy néz ki, hogy 20 perc múlva leveszed a headsetet, és úgy érzed, mintha egyszerre ültél volna hullámvasúton, buszon és egy rossz monitor előtt.
A kutatások szerint a VR használat közben jelentkező rosszullét (cybersickness, VRISE) még mindig az egyik legnagyobb akadálya a széles körű elterjedésnek – a fejfájás, szédülés és hányinger sok felhasználónál simán jelentkezik.
Ehhez jönnek még a gyakorlati problémák:
- drága és erős hardver kell hozzá,
- a nappalid mérete nincs felkészítve arra, hogy egy virtuális kardpárbajban tényleg lendületből nekiess az IKEA-s könyvespolcnak,
- multira hívni valakit VR-ben még mindig sokkal több macera, mint megnyitni egy böngészőt vagy mobiljátékot.
Mikor nem teljesen haszontalan?
B2B-ben, tréningre, szimulációra (pl. ipari, egészségügyi oktatás) a VR-nek van értelme – csak a „minden gamer így fog játszani 2025-ben” narratíva helyett maradt az, hogy a legtöbben továbbra is monitoron, kanapéról nyomják. A tech izgalmas, de a hétköznapi felhasználásnál még mindig túl sok a kompromisszum.
AR szemüvegek – a jövő, amit már egyszer visszavittünk a boltba
Az AR szemüvegek (hello Google Glass) azzal indultak, hogy „a jövőben így fogunk élni”: valóság fölé rajzolt infók, navigáció, üzenetek, munkafolyamatok. Aztán a gyakorlatban gyorsan kiderült, hogy:
- a készülék drága,
- fura,
- és az emberek nem szeretik, ha random felvehetők egy szemüveggel a metrón.
A Google Glass-t 2014 körül dobták piacra, de kevesebb mint egy év alatt visszavonult a fogyasztói piacról, majd végül 2023-ban végleg elkaszálták a projektet, miután az enterprise verzió sem hozta az áttörést.
Közben az iparág újra és újra nekifut a „smart glasses 2.0” koncepciónak – a nagy szereplők most is dolgoznak rajta, hogy egy új generáció jobb legyen, mint az első kör floppjai.
Jelenlegi formájában viszont a hétköznapi usernek az AR szemüveg:
- vagy túl drága „tech statement”,
- vagy B2B-specifikus eszköz (pl. raktári dolgozóknak, szerviztechnikusoknak),
- de semmiképp sem olyan cucc, amitől a hétköznapi ügyfélélmény tömegesen jobb lett volna.
Mikor nem teljesen haszontalan?
Ha nagyon konkrét ipari, logisztikai vagy szerviz-folyamatot támogat, gondosan bevezetve, akkor van értelme. De a „mindenki AR szemüvegben megy majd a boltba” vízió még mindig inkább marketing slide, mint realitás.
3D mozi, 3D TV és ScreenX – a „kötelező” szemüveg, amit senki sem szeretett
Emlékszünk még az (első) Avatar-korszakra, amikor minden plakát azt ígérte, hogy „most aztán tényleg benne leszel a filmben”? A 3D TV-k és 3D filmek akkorát szóltak, hogy a gyártók és stúdiók szerint ez lesz a home entertainment jövője.
Aztán szépen csendben meghalt az egész. A nagy gyártók fokozatosan leálltak a 3D TV gyártásával: egyes beszámolók szerint 2017-re az utolsó nagy szereplők (Sony, LG) is kivették a 3D funkciót az új készülékekből, miután az eladások folyamatosan estek.
Mi volt a baj?
- otthon macerás volt a szemüvegezés,
- kevés volt a valóban jól megcsinált 3D tartalom,
- sokan egyszerűen fárasztónak, kényelmetlennek élték meg a 3D-s élményt hosszú távon.
A mozikban ma már inkább extra opció, nem alapértelmezett csoda. A ScreenX jellegű, „körbevetítjük a falat is” megoldások pedig jók egyszer, maximum kétszer – utána rájössz, hogy a sztori minősége jobban számít, mint a plusz vetítési szög.
Mikor nem teljesen haszontalan?
Event-szinten, tényleg 3D kamerákkal felvett látványfilmeknél, egy-egy moziélményre jó fun. De az, hogy ez lett volna a „minden film így fog kinézni” irány, mára egyértelműen zsákutcának bizonyult.
Okos hétköznapi eszközök – az okos villától az önismereti tükörig
Okos tükör, ami reggel az időjárás mellé a „motivációs quote-odat” is mutatja. Okos villa, ami vibrál, ha túl gyorsan eszel. Okos szemetes, ami jelzi, ha megtelt.
Őszintén: én, 28 éves marketingesként tényleg imádom a jó gadgeteket, de egy ponton túl ez már nem innováció, hanem paródia.
A haszontalanság itt több szinten jön ki:
- Nincs valódi probléma mögötte – keveseknek az élet-halál kérdés, hogy a villájuk Bluetooth-on csatlakozzon az apphoz.
- Karban kell tartani még egy eszközt – töltés, firmware update, appfrissítés, kompatibilitási gondok.
- Biztonsági kockázat – az IoT eszközök jelentős része híresen gyenge biztonsági szempontból, és a „feltört okostükör” gondolat már tényleg túl közel van a Black Mirrorhoz.
Vállalati oldalon ugyanez a jelenség megjelenik „okos irodai kütyük” formájában: eszközök, amik többet logolnak, mint amennyit ténylegesen segítenek – miközben alap folyamatok (ticketing, ügyfélkommunikáció, riportálás) még mindig Excel + e-mail szinten futnak.
Mikor nem teljesen haszontalan?
Ha egy okos eszköz valódi folyamatot támogat (pl. energiamegtakarítás, fogyatékkal élők támogatása, valós biztonsági funkció), akkor van értelme. De a „minden legyen okos, mert lehet” típusú gondolkodás nagyon sok felesleges műanyag kütyüt tett a világra.
Metaverzum irodák és virtuális meeting-univerzumok – Zoom, csak kényelmetlenebbül
Volt egy időszak, amikor komoly arcok magyarázták, hogy a jövő irodája a metaverzumban lesz: avatarok, virtuális meeting room, lebegő prezentációk – és persze mindez VR-headsetben. A valóság ehhez képest: a legtöbb cég még mindig Teamsen, Meeten vagy Zoomon él, a metaverzum irodák elterjedése pedig kifejezetten lassú.
Miért problémás jelenleg?
- egy sima videócallt is sokan fárasztónak éreznek – VR-ben ez még egy extra réteg kényelmetlenség,
- a belépési küszöb: minden érintettnek kell headset, stabil net, betanítás, támogatás,
- a valódi üzleti előny gyakran minimális: ugyanaz a státuszmeeting, csak most kicsit pixelesebb az avatarod.
Persze vannak jó, speciális use case-ek: tréning, onboarding, csapatépítés, nagyvállalati „showcase” események. De hogy a mindennapi operatív munka tömegesen VR meetingekre költözne? Erre jelenleg inkább a „köszönjük, de maradnék a normál monitoromnál” a válasz.
Mikor nem teljesen haszontalan?
Ha valami olyan élményt ad, ami videóhívással nem pótolható (pl. komplex 3D-s termék bemutatása, szimuláció, közös virtuális workshop kreatív feladatokra), akkor működhet. De a „metaverzum, mint új iroda” koncepció a legtöbb cégnek inkább drága tech-demo, mint valós megoldás.
NFT-k és a „digitális gyűjthető minden” – amikor a hűségprogram JPG-ben érkezik
Az NFT-k azzal indultak, hogy forradalmasítják a digitális tulajdont: művészet, gamification, közösség, hűségprogram – mindenre volt egy Web3-szintű ígéret. A hype-csúcs után viszont masszív lejtmenet jött: 2022 és 2023 között a havi kereskedési volumen egyes becslések szerint több mint 80%-kal esett vissza, és azóta is inkább a visszarendeződésről olvasunk, nem az új aranykorról.
Marketingesként a kedvencem az, amikor egy NFT-alapú kampány valójában:
- ugyanazt ígéri, mint egy normál hűségprogram (exkluzív hozzáférés, kedvezmények, közösség),
- csak épp bonyolultabb, drágább és magyarázni is sokkal nehezebb az ügyfélnek.
A felhasználók többségét nem érdekli, hogy az „exkluzív klubtagságát” NFT, QR-kód vagy egy sima ügyfélfiók bizonyítja – az érdekli, hogy mit kap érte és mennyire egyszerű használni.
Mikor nem teljesen haszontalan?
Bizonyos kreatív iparágakban, játékokban vagy speciális közösségekben az NFT lehet értelmes infrastruktúra. De a „minden márka csináljon NFT-t, mert ez a jövő” típusú gondolkodás mára elég látványosan kifulladt.
Blockchain mindenre – amire egy normális adatbázis is elég lenne
A blockchain önmagában nem ördögtől való – vannak területek, ahol a transzparens, megváltoztathatatlan, elosztott napló tényleg ad értéket (pénzügyi elszámolás, ellátási lánc, bizonyos auditálható folyamatok). A probléma az, amikor mindenre ezt akarjuk ráhúzni.
Tipikus példák:
- belső jóváhagyási folyamat blockchainen,
- szerződéskezelés, ahol valójában egy normális DMS + jogi workflow hiányzik,
- raktárkészlet-nyilvántartás, ahol először az Excel-függő cégkultúrát kellene feloldani, nem láncokat építeni blokkokból.
Ilyenkor a blockchain:
- extra komplexitást, költséget és kompetencia-igényt hoz,
- miközben az alapproblémák (adatminőség, integrációk, jogosultságkezelés, folyamatdiszciplína) továbbra is megmaradnak.
Mikor nem teljesen haszontalan?
Ha valós, több szereplős, bizalmi problémát old meg – és a szervezetek tényleg értik, miért jobb így, mint egy központi adatbázis. De amikor a tech irányítása helyett a buzzword vezeti a döntést, akkor nagyon gyorsan lesz belőle drága proof-of-concept és még drágább tanulság.
Mit kezdjünk a haszontalan tech-őrületekkel?
Nem az a baj, hogy vannak nem működő technológiák. Az a baj, amikor szervezetek komoly pénzt, figyelmet és kapacitást égetnek el olyan irányokra, amik valójában sem az ügyfeleknek, sem a munkatársaknak nem adnak plusz értéket – csak jól mutatnak a sajtóközleményben.
Lehet szeretni a VR-t, az AR-t, a metaverzumos meetingeket vagy a blockchaines mindent, csak közben érdemes feltenni egy nagyon földhözragadt kérdést: mitől lesz ettől jobb az ügyfélélmény, az üzlet, vagy a kollégák mindennapja? Ha erre nincs egyértelmű, mérhető, józan válasz, akkor nagy eséllyel épp egy zsákutcába nézünk.
Mi az Opennetworksnél nem a technológia ellen vagyunk, hanem a céltalan technológia ellen. Nálunk a hype helyett a valódi probléma, az átlátható folyamatok és a használható megoldások számítanak, így maradnak azok az eszközök, amelyek tényleg segítenek jobb ügyfélélményt építeni.
Bence
