Ugorjunk vissza 40 évet 1985 karácsonyára, amikor a csúcstech még NES-ben, Walkmanben és videómagnóban testesült meg. Megnézzük, milyen kütyükért rajongtunk akkor, és hogyan viszonyul ez a mai csúcseszközökhöz.
Nemrég írtunk egy posztot arról, mik 2025 karácsonyának legjobb tech cuccai. Szerettem megírni azt a bejegyzést, hiszen végig gondolhattam mikre vágyhat manapság egy igazi tech rajongó. Innen pedig kaptam egy jó ötletet: mi lenne, ha visszatekernénk a szalagot pontosan 40 évet, 1985 karácsonyára?
Nem véletlenül választottam ezt az időszakot, hiszen innen már vannak személyes emlékeim is. 40-esként ezek inkább a halvány gyerekkori nosztalgiát jelentik, de megvan a tapasztalatom a kor itthon elérhető eszközeiről.
A mostani listám nem egészen ezt, inkább egy globális képet mutat meg. Azt, hogy mi számított akkor csúcstechnek a fa alatt. Ez persze ma már nosztalgia, de egyben napjaink technológiai vívmányainak alapja.
Nintendo Entertainment System – amikor a nappali lett az új játékterem
1985 őszén Észak-Amerikában elindult a Nintendo Entertainment System (NES), ami gyakorlatilag feltámasztotta a videójáték-ipart a ’83-as game crash után. A konzolt egyelőre csak bizonyos piacokon lehetett kapni, de ’85 karácsonyára már egyértelműen a menő gyerekek tereptárgya volt – főleg az USA-ban.
Csak hogy lássuk, mivel járt akkor egy csúcstechnológiás játékgép:
- 8 bites konzol, cserélhető cartridge játékkazettákkal
- ikonikus címek: Super Mario Bros., Duck Hunt, Excitebike
Ha ma a gyerek egy PlayStation 5-ért vagy Switch 2-ért kampányol, 1985-ben kb. ugyanez volt a NES.
Amiga 1000 – a szuperszámítógép, amikor a PC még írógépnek tűnt
A Commodore Amiga 1000 1985 nyarán mutatkozott be, és őszre kezdett el ténylegesen a boltokba kerülni. Ez akkoriban nem egyszerű otthoni számítógép volt, hanem űrhajó:
- Motorola 68000 processzor
- fejlett grafika, több ezer szín, komoly hangchip
- valódi multitasking operációs rendszer (AmigaOS)
Árban inkább a szülők munkaállomása, nem a gyerek játéka kategória volt, de 1985 karácsonyán, ha valaki Amigát tett a fa alá, az kb. olyan volt, mint ma egy csúcs gamer PC + VR szett kombó: drága, látványos, mindenki átmegy megnézni, és senki nem érti, hogyan működik, csak azt, hogy ez a jövő.
Walkman és Discman – amikor a zene végre tényleg veled jött
A ’80-as évek közepére a Sony Walkman már ikonná vált: kazettás, övre csíptethető zenelejátszó, habszivacsos fejhallgatóval.
A másik, ennél is futurisztikusabb cucc a Sony Discman D-50, az első igazán hordozható CD-lejátszó volt, amely 1984 végén jelent meg, és 1985-ben még inkább űrtechnika kategória maradt – drága, de brutál menő.
CD-t hallgatni útközben ’85-ben kb. olyan feeling volt, mint ma Spotify-t hallgatni egy top zajszűrős fülhallgatóval: nem a tömegmegoldás, hanem egy audiofil kedvtelése.
Videomagnó és a videótéka – a Netflix kazettás verziója
A technológia ekkoriban már nem volt újdonság, de 1985 körül robbant be igazán a videomagnó (VCR): az USA-ban 1985 végére a háztartások kb. 35%-ában már volt videómagnó. Ennek több oka volt, például az, hogy az átlagár pár év alatt nagyot esett, 1981-ben ~728 dollár, 1985-re ~420 dollár környékére.
Egy VCR a fa alatt nem csak egy eszköz volt, hanem új szokásokat, évtizedeken átívelő berögződéseket hozott. Ilyen voltak a hétvégi videókölcsönző-túrák vagy a “mikor tekerjem vissza a kazettát?” dilemma.
Ma simán streamelsz bármit, amikor időd van. 1985-ben ugyanez a szabadság érzése az volt, hogy nem akkor kell otthon lenned, amikor kezdődik a film, mert a videó felveszi. Tech-szinten egyszerű, élmény-szinten forradalom.
Teddy Ruxpin és a beszélő játékok – az első “interaktív” gyerektech
1985 egyik legnagyobb játék-slágere a Teddy Ruxpin volt – egy beszélő, mesélő plüssmaci, aki kazettáról játszotta a történeteket, miközben a szeme és a szája mozogott.
Ez gyerekszemmel kb. az volt, mint ma egy interaktív, mesterséges intelligenciával “meghajtott” plüss. A technológiai nem volt bonyolult: kazetta lejátszó és az egyszerű animatronika kombinációja. A technika viszont beleolvadt az élménybe, a gyereknek csak annyi jött le: a maci mesél neki.
Most, amikor mi contact center AI-ról, hangszintézisről és ügyfélélményről beszélünk, érdekes visszanézni: Teddy Ruxpin valójában a hangalapú storytelling egyik nagyon korai, gyerekbarát formája volt.
Mobiltelefon és digitális karóra – a jövő ígérete két kilóban és pár gombban
A ’80-as évek közepe nem arról szólt, hogy mindenkinek okostelefon van a zsebében, hanem arról, hogy nagyon keveseknek van egy gigantikus téglamobilja.
A Motorola DynaTAC 8000X – az első kereskedelmi, kézben tartható mobiltelefon – már 1983-tól elérhető volt, 1985 karácsonyán pedig még mindig a science fiction kategória:
- kb. 30 perc beszélgetési idő, 10 órás töltés mellett
- közel 800 grammos tömeg
- induló ára 3 995 dollár (mai értéken tízezres nagyságrendű USD)
Ez inkább boardroom-eszköz volt, mint karácsonyi ajándék, de a korszak tech-álmaihoz hozzátartozott.
Eközben a csuklón ott volt a jövő másik, sokkal elérhetőbb ígérete: a digitális és kalkulátorórák. A Casio már 1980-tól gyártott kalkulátoros órákat. Ha úgy tetszik, ezek voltak az első “wrist tech” eszközök: idő, ébresztő, stopper, kalkulátor – kb. az, amit ma már észre sem veszünk egy okosórában.
1985 karácsonya jó emlékeztető: a technológia mindig gyorsabban avul, mint az a vágy, hogy egyszerűbben, szabadabban, személyesebben kapcsolódjunk egymáshoz. A NES, a Walkman vagy a videomagnó ennek a vágynak voltak az akkori eszközei – ma ugyanez a szerep kell, hogy jusson napjaink csúcseszközeinek.
András