A technológiai témák feldolgozása filmek vagy sorozatok által több évtizedes múltra nyúlik vissza. Sok film mutatja be az elszabadult AI toposzát, vagy hívja fel a figyelmet napjaink és a jövő technikai veszélyeire, de az összkép azért nem teljesen negatív.
Egy felhő alapú telekommunikációs cégnél dolgozva a technológia az ember mindennapjainak része. Hasonlóan, ha manapság marketingesként dolgozol, nem nagyon tudod (és nem nagyon érdemes) elkerülni, hogy foglalkozz a mesterséges intelligenciával.
Rám mindkettő igaz, ezek a hatások pedig óhatatlanul formálják az ember érdeklődését, szabadidejét is. Ami nálam történetesen ezer szállal kötődik a filmekhez.
Mindig is foglalkoztatott, hogyan látják kedvenc szórakoztatási formáim, a filmek és sorozatok az egyes, számomra érdekes kérdéseket. Az utóbbi időben ez az érdeklődésem egyre inkább a tech felé terelődött. Ezeket a tartalmakat nézve pedig elkezdett megfogalmazódni bennem a kérdés, ami szerintem sokak számára érdekes lehet: összességében hogyan látja Hollywood a technológiát?
Minden példát, amit ez a témát akár érinti, lehetetlen összeszedni. Alább az általam látott vagy ismert példákból szemezgetek, megpróbálva egy átfogó képet adni a helyzetről.
Azt gondolhatnánk, a mai értelemben vett technológia témák feldolgozása az utóbbi pár évtized jelensége Hollywoodban, de a dolog jóval régebbre nyúlik vissza. Robotok már 1930-as években is szerepeltek filmekben, de a számítógépek vagy programok megjelenésére is csak az ’50-es évek végéig (The Invisible Boy) kellett várni. Az 1968-as 2001: Űrodüsszeia pedig már egy igazi nagy hatású darab a témában.
1973-ban a Westworld című film kicsit gyermeteg módon már az öntudatra ébredő mesterséges intelligencia kérdésével is foglalkozott. Ennek a történetnek a feldolgozása persze nekem, és gyanítom Nektek is inkább a kortárs sorozatból ismerős. Ez már jóval érettebben fogta meg a témát, amíg az alkotók valahol a második évad végén ki nem fogytak a jó ötletekből…
De vissza a múltba: az 1982-es Tron, pláne a két évvel később Terminátor már igazi kasszasiker lett, mainstreambe emelve és tulajdonképpen a mai napig ott tartva a világuralomra törő AI toposzát.
Ezek a példák arra utalnak, hogy a technológia ábrázolása kezdetektől negatív hangvételt kapott a filmekben, de azért ez koránt sem így van. A ’70-80-as évek nagy sci-fijei, mint a Star Trek vagy a Star Wars bár nem foglalkoznak központilag a témával, alapvetően technológiailag pozitív képet mutatnak, a Vissza a jövőbe trilógia pedig valamivel hangsúlyosabban teszi ugyanezt.
A helyzet alapvetően az 1990-es években kezdett el megváltozni. Ekkoriban a számítógépek és egyre inkább az internet is kezdett az emberek mindennapi életének részévé válni. Ezzel párhuzamosan pedig már a filmek sem csak a jövő félelmeit mutatták be, hanem a jelen lehetséges veszélyeit is. Az 1995-ös A hálózat csapdájában című filmben már nem egy gyilkos robot üldözi Sandra Bullockot, hanem az ellopott személyazonosságát kell visszaszereznie.
A technológia tovább fejlődése (és persze az ilyen filmek sikeressége) aztán a 2000-es években újra felpörgette az AI-témát. Jött a Különvélemény, az Én, a robot vagy egy évtizeddel később az Ex Machina. A zsáner olyan elterjedt lett, hogy voltak próbálkozások a megcsavarására is, ennek egy kevés jól sikerült példája mondjuk a 2014-es Transzcendens.
Lassan a kortárs darabokhoz érve nem lehet kihagyni a felsorolásból az ITV és a Netflix sorozatát, a Fekete Tükör-t. Ez az antológia minden részben más technológiai témát jár körbe, bemutatva egy nagyon negatív, de ijesztően reális képet annak jövőbeni felhasználásáról. Bár a részek, évadok minősége váltakozó, nem lehet elvitatni a sorozat hatását napjaink technológiáról folytatott párbeszédére.
Persze azért manapság sem minden technológiai témájú tartalomtól vetnénk ki magunkat az ablakból. A Szilícium-völgy például kifejezetten vicces görbe tükröt tartott a tech cégek világának, de komolyabb hangvétellel, mégsem negatívan állt a témához mondjuk a Social Network vagy a 2023-as BlackBerry.
Összefoglalva az azért látszik, hogy többségben vannak a negatív fennhangot megütő tartalmak. Ennek több jól megfogható oka van:
- Dramaturgiai erő – a félelem, a kontroll elvesztése és a gépek öntudatra ébredése jó sztorit ad. Az „ember vs. gép” konfliktusban könnyű az emberrel azonosulni, a technológia pedig ideális antagonistává válik.
- Társadalmi aggodalmak tükrözése – ahogy a közönség egyre inkább szembesül az adatszivárgással, megfigyeléssel, deepfake-ekkel, AI elterjedésével, úgy rezonál egyre jobban azokra a történetekre, amelyek a tech sötét oldalát mutatják meg.
- Technológia mint hatalmi eszköz – sok filmben a technológia egyenlő a kontrollal: kormányzati megfigyelés (Snowden), algoritmikus irányítás, társadalmi manipuláció. Itt a tech semleges, az azt használó hatalom viszont elnyomó.
Még sincs arról szó, hogy Hollywood egysíkúan állna a kérdéshez. A technológia sok klasszikusban pozitív szerepet tölt be, de napjainkban is bőven találni vicces, konstruktívan kritikus vagy éppen nosztalgikus alkotásokat a témában.
Ha jobban érdekel Titeket a téma, ajánlom az Opennetworks közeljövőben startoló podcastjének első részét, amiben szintén feszegetjük majd a kérdést.
Bence
