Múltidéző – telefonfülkétől a táviratig

Itt az Opennetworks szakmai blogján nagyon sokszor kutatjuk, mit hoz a jövő a telekommunikációs szektroban. Ezen a héten úgy gondoltuk, tekintsünk vissza egy kicsit a múltba és idézzünk fel – sokunknak kedves – múltbéli telekommunikációs szolgáltatásokat, amikkel ma már talán nem is találkozhatunk. Vagy mégis?

Telefonfülke

Idén decemberben lesz 90 éve, hogy az IBUSZ és a Magyar Vasúti Forgalmi Rt. közös cége, a Magyar Telefonautomata Rt. (Matart) üzembe állította az első telefonfülkét Budapesten, a Váci utca elején. Nagymamáink és szüleink még pontosan tudták, hogy mit jelent a „nehezen esett le a tantusz” mondás és hogy ez a telefonáláshoz kapcsolódik, de a fülkéket 1969-től használóknak már 1 Ft-ot kellett bedobni, amivel 3 percet beszélhettek helyi irányba. A negyvenesek közül sokunknak kötődhet kellemes emléke a fülkében lefolytatott táv-randevúkhoz, kivéve, ha mérges nénikék a botjukkal verték az üveget, hogy fejezzük már be a csevegést. Bár mára úgy tűnhet, hogy a mobil telefonálás és a Facebook világában  a fülkéknek végleg befellegzett, meglepő módon még ma is több mint 5000 van belőlük országszerte, mert Magyarországon jogszabály (Eht.) írja elő a telefonfülkék kötelező üzemeltetését. A fülkék a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején voltak a legnépszerűbbek. Abban az időben egy-egy telefonfülkében havonta átlagosan 10 órát telefonáltak, ezzel szemben ma már kevesebb mint 1 óra jut egy-egy telefonra.

Telefonos mesemondó

Most lenne 62 éves az a szolgáltatás, ami helyett már csak 62 éves anyukánkat tudjuk megkérni rá, hogy meséljen valamit lefekvés előtt hancúrozó unokáinak, feltéve, ha azok nem a mesetévét vagy a számítógépes oldalakat bámulják. „Halló, halló gyerekek! Itt a telefonos meseszolgálat!” – 1956 április 15-én is így szólította meg a mesemondó a kis hallgatókat.Az első mesét Komlós Juci színművésznő mondta el Mátyás király feleségéről. Azután az előadók sorában őt követte Ladányi Ferenc, Gábor Miklós, Ruttkai Éva és Szemes Mari, vagyis azok, akik a kezdet-kezdetén megalapozták a drótmeséink sikerét. Sokuk nevére a mai korosztály már nem is emlékszik. A hagyományos estimesélés-kedvelők még ma is megtalálják az antikváriumokban a „Drótmesék” című gyerekkönyvet, amiből elolvashatják gyerekeiknek a legnépszerűbb telefonos meséket.

Pontos idő

Hihetetlennek tűnik, de még ma is bárki felhívhatja (kb. percenként 50 Ft-ért) azt a telefonszámot, amin kizárólag azt tudhatja meg, hogy mennyi a pontos idő. Ha világidővel szinkronizáló idő-szervereink csődöt mondanának, itt a lehetőség, hogy óráinkat a pontos időhöz igazítsuk!

Különleges Tudakozó

Nem tudom, hogy a mai 25 évesek szórakoztak-e még kiskamasz korukban azzal, hogy beugratós kérdéseket tegyenek fel a Különleges Tudakozónak, de ha van rá percenként 150 Ft-juk, akkor ez a lehetőség a Z generáció tagjainak ma is rendelkezésre áll. Bár mostanában már nem a helytörténeti versenyek megnyeréséhez és a „mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?” kérdésben a nyújt elsősorban tájékoztatást ez a szolgáltatás, hanem pl. az időjárásról érdeklődhetünk, vagy arról, hol juthatunk valamilyen különleges termékhez. Így akik a Google keresője helyett maradnának a „drótos” megoldásnál, már olyan „korszerű” lehetőségekkel is élhetnek, mint, hogy sms-ben kapják meg a választ kérdésükre.

Távirat

Még ennél is kevésbé hihető talán, hogy a postai szolgáltatások között még mindig megtalálható és állítólag népszerű is a dísztávirat küldés. A Magyar Posta honlapja szerint: „A távirat a leggyorsabb, legmegfelelőbb üzenetküldési forma, legyen esküvő, egy gyermek születése vagy gyászhír, kitüntetés, kinevezés, munkahelyi sikerek vagy éppen a sikeres egyetemi vagy főiskolai tanulmányok befejezése.” Nos, aki szeretné, hogy „már hat órán belül garantáltan” gratulálhasson nekünk ehhez a remek cikkhez küldjön egy táviratot – vagy tegye meg kommentben Facebook oldalunkonJ))))

Zsolt

 

0